„Mulasztásos bűn”, hogy évente több százezer haláleset megelőzhető lenne – mégis elsiklunk a gyógyszerészi gondozás lehetősége mellett. Kiszűrhető, de fel nem ismert betegségek, helytelen gyógyszerszedési szokások, és csupán 50%-os adherencia mellett folyamatosan nő a gyógyszerkiadások mértéke – miközben a rendszer túlterhelt, és a megelőzés lehetősége szinte érintetlenül hever. A 24. órában vagyunk, hogy végre lépjünk – figyelmeztetett dr. El Koulali Zakariás országos tiszti főgyógyszerész, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ főigazgatója a „Gyógyszertár 2030” konferencián, amelyet a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetsége rendezett. Az eseményen egyértelműen kiderült: a betegek érdekeit, a gyógyszerészek munkáját legerősebben a betegszervezetek tudják támogatni.

Nagyon súlyos adatokkal kavarta fel a gyógyszertárak jövőjéről tartott egész napos rendezvényt dr. El Koulali Zakariás, amelynek egyébként valamennyi előadása azt járta körbe és mutatta be, miként lehetne és kellene bővíteni a gyógyszerészek kompetenciáját és munkáját. Mint a tiszti főgyógyszerész bevezetőjében hangsúlyozta, megváltoztak a beteg igények, azokat viszont szakmai szemüvegen keresztül szabad csak figyelembe venni. A gyógyszerészeknek kulcsszerepet kell kapniuk a gondozásban, a korai felismerésben és a személyre szabott, digitális eszközökre épülő egészségügyi szolgáltatások nyújtásában.

„A 24. órában vagyunk. Soha nem látott lehetőség áll előttünk, hogy valódi szerepet vállaljunk a lakossági ellátásban – egy olyan rendszerben, amelynek kapacitása már most is a határait feszegeti. Olyan haláleseteket tudnánk megelőzni, amelyeknek egyszerűen nem lett volna szabad bekövetkezniük. Évente 115 millió beteg–gyógyszerész találkozás történik Magyarországon. Ez hatalmas, de eddig kihasználatlan lehetőség – hangsúlyozta. Ha ehhez hozzátesszük, hogy csak daganatos betegségek miatt 30 ezer ember hal meg évente hazánkban, az arányok drámaivá válnak. Az elkerülhető egészségkárosodások fele gyógyszerekkel kapcsolatos, ezek többsége prevencióval megelőzhető lenne. Becslések szerint Európában évente 200 ezer ember hal meg nem megfelelő gyógyszerhasználat következtében. Idősek 10%-a kizárólag emiatt kerül kórházba. A 65 év felettiek 30–40%-a legalább ötféle gyógyszert szed, 6%-uk pedig tíznél is többet – ez már önmagában is komoly terápiamenedzselést igényel” – hívta fel a figyelmet El Koulali Zakariás, aki hangsúlyozta azt is, hogy ennek súlyos költsége is van. „A legfontosabb az emberélet, de ezt forintosítani is lehet, 125 milliárd évente az, amit Európában non-adherencia során költünk el. Csak a túlzott antibiotikum-használat következményeként megjelenő rezisztens baktériumok okozta fertőzések 33 ezer ember halálát okozzák évente. Ez megtízszereződik 2050-re Európában. Magyarországon évente 7,5 millió doboz antibiotikumot váltanak ki a betegek, az állam 4,5 milliárd forintot költ erre, és körülbelül ugyanennyi a páciensek hozzájárulása. Folyamatosan nő a gyógyszerköltés miközben 50 százalékos az adherencia, ez kidobott pénz. És, ha még mindig kérdésünk van, hogyha megnézzük mennyi időt veszítünk el betegség, illetve korai halálozás miatt, akkor látjuk, hogy mind olyan betegségek, amiket kezelni tudunk és kezelni kell. Magas vérnyomás, túlsúly, alkohol, mentális problémák, vagy a cukorbetegség. Ma Magyarországon egymillió embernek van diagnosztizált diabétesze és ugyanennyi lehet, aki úgy jár-kel, hogy nem is tud róla. Mulasztásos bűn, hogy nem foglalkozunk ezzel, mert mindezeket a gyógyszerész időben észlelni és jelezni tudná.  De több olyan ember jár gyógyszertárba, aki csak az egészségét szeretné megőrizni, mint krónikus beteg. Egyre nő azoknak a száma, akik maguk szeretnének gondoskodni az egészségük helyreállításáról. Ebben a gyógyszerészeknek a jövőben még nagyobb szerepe lehet. Hazánkban 3000 településén a hazai gyógyszertárak ott vannak és képesek egészségügyi szolgáltatásokat is biztosítani a lakosságnak, köztük a személyre szabott tanácsadást is. Hiszen az a legolcsóbb, ha megelőzzük a bajt, mert minden későbbi gyógyszeres kezelés, plusz ráfordítás. Ha már digitalizáció. Már itt az EESZT ami egy Hungarikum, egy szuper lehetőség, amit jelenleg nem használunk ki eléggé. Ugyanannyira nem használjuk ki, mint azt a 110 millió gyógyszerész- beteg találkozást, bűn, hogy nem használjuk ki. Egészségnevelés, életmód tanácsadás, azonnal a betegek vásárlóerejében is megváltozott egy paradigmaváltás. Úgyhogy azt ők látják a legjobban, több olyan este jön át, mint ezáltal megőrizni, vagy helyreállítani, mint a hipnotikus beteget. Nő az a szegmense a társadalomnak, aki szeretne gondoskodni az egészségéről és biztonságosan és hatékonyan tudják használni a betegek a gyógyszereiket. Ez alapvető. A gyógyszerészek, illetve szakasszisztensek képesek ezt garantálni, hogy azt a pénzt, amit a TB, illetve mi a saját zsebünkből elköltünk, azt hatékonyan bekerült felhasználásra”-mondta a tiszti főgyógyszerész.

A jelenlegi, sokszor feszítő egészségügyi kihívások egyik kevéssé tárgyalt, ám annál jelentősebb oka, hogy az ellátórendszer – beleértve a gyógyszerészeket is – nem él azoknak a betegszervezeteknek a tudásával és tapasztalatával, amelyek évtizedek óta dolgoznak a betegek mellett, értük, velük. Pedig ezek a szervezetek nemcsak információt gyűjtenek, hanem az érintettek mindennapi valóságát is ismerik, gyakran sokkal közelebbről, mint maga az ellátórendszer. Az egészségmegőrzés, a prevenció és az egészségnevelés területén felhalmozott tudásuk páratlan értéket képvisel – mégis alig csatornázódik be a hivatalos ellátás menetébe.

Koltai Tünde, Betegszervezetek Magyarországi Szövetsége (BEMOSZ) elnöke erre világított rá felszólalásában, és hangsúlyozta: nemcsak a tudás áll rendelkezésre, de a szándék is. A betegszervezetek – köztük a SZÍVSN is – készek arra, hogy érdemi együttműködést alakítsanak ki a gyógyszerészekkel, akár a patikai tanácsadás támogatása, akár információátadás, gyógyszerészképzés, páciensek követése, edukációs anyagok – szórólapok, betegtájékoztatók – kidolgozása terén.

„Fontos lenne végre kimondani és elfogadni, hogy a betegek nem az egészségügy passzív alanyai, hanem annak egyenrangú partnerei. Az orvos, a szakdolgozó, a gyógyszerész mellett ott kell állnia a tájékozott, felkészült betegnek is – aki viszont csak akkor lesz ilyen, ha hiteles, közérthető információhoz jut” – fogalmazott Koltai Tünde. Mint mondta, ma jellemzően még mindig az internet az első számú információforrás – ami gyakran félrevezető, torz képet nyújt. Pedig ha a páciensek a gyógyszerészeiktől, az ellátórendszertől kapnák meg a szükséges tudást, nem lenne szükség a bizonytalan, önálló „kutatásra”. Az utolsó hazai felmérések szerint azonban a lakosság mindössze 30 százalékának megfelelő az egészségértése – 70 százalékuké alacsony, vagy egyáltalán nincs jelen. Ez a helyzet nem csak hátráltatja a terápiás együttműködést, de hosszú távon súlyos következményekkel jár az egészségügyi rendszer fenntarthatóságára nézve is.

„Mi, betegszervezetek, ebben a helyzetben kulcsszereplők lehetnénk – és lenni is szeretnénk. Hatékonyan tudunk segíteni abban, hogy az egészségértés javuljon, hogy a betegek jobban értsék a saját állapotukat, a kezeléseiket és a lehetőségeiket. Egy krónikus beteg esetében sokszor a legtöbbet maga az érintett vagy a hozzátartozója tud – mi pedig olyan szervezetként működünk, amely sok száz, sőt ezer beteggel van közvetlen kapcsolatban. Ez hatalmas, koncentrált tudás – és vétek, ha nem használjuk ki.” Koltai Tünde szerint mindez nemcsak a prevencióban, hanem a már diagnosztizált betegek életminőségének javításában is döntő jelentőségű lehet. Az edukáció, az önmenedzselés támogatása, a terápiához való hozzáállás formálása mind olyan területek, ahol a gyógyszerészek és a betegszervezetek együttműködése új szintre emelhetné az ellátást.

„A jövő egészségügyi rendszerében nem lesz tartható az a modell, amelyben a beteg csak akkor kerül fókuszba, amikor már nagy a baj. A felkészült, együttműködő páciens a rendszer stabilitásának záloga – és ehhez mi partnerek vagyunk. Most csak annyit kérünk: kérjenek minket.”