A regiszterbe olyan újonnan diagnosztizált pitvarfibrilláló betegeket választunk be, akiknél legalább egy stroke kockázati tényező is fennáll. A való életet, a különböző országok különböző területein ténylegesen alkalmazott kezelési módokat kívánjuk regisztrálni, megfigyelni. A stroke és a nagyvérköri embólia bekövetkezését és a vérzéses szövődmények előfordulásának gyakoriságát figyeljük elsősorban. Ezen belül különösen gondosan figyeljük a kezeléshez való hűséget, a megszakításokat, gyógyszerelhagyásokat, a kezelési rendszer hosszú távú változását. A pitvarfibrilláció a leggyakoribb ritmuszavar. Tekintettel arra, hogy a kórkép gyakran tünetmentesen alakul ki és marad fenn tartósan, pontos előfordulási gyakorisága ismeretlen, de a klinikai és epidemiológiai tanulmányok, regiszterek adatai alapján feltételezhető, hogy a lakosság 1-2 százalékát érinti. Európában több mint hat millióan élnek pitvarfibrillációval, és várható, hogy az előfordulási gyakoriság növekedni fog. A pitvarfibrilláció prevalenciája az életkorral nő, 80 éves életkor felett a lakosság kb. 15 százalékában fordul elő, gyakrabban érinti a férfiakat, mint a nőket.

A pitvarfibrilláció következtében a halálozás kockázata kétszeresére nő, az általa okozott stroke nagyobb neurológiai deficitet eredményez, az életminőséget nagymértékben rontja, hosszú kórházi kezelést és rehabilitációt igényel. A mortalitás fokozódása részben a ritmuszavar következménye, illetve a ritmuszavar és a halálozás gyakoriságának fokozódását az arra hajlamosító kockázati tényezők együttesen okozzák. A közvetlen halálozást okozó hatás mellett a szívelégtelenség, a billentyűbetegségek hemodinamikája is romlik. A pitvarfibrillációban szenvedő beteg kezelése során igyekszünk a másodlagos tényezőket kiküszöbölni. A tromboembóliás kockázat, a magas kamrai frekvencia csökkentése mellett lehetséges, hogy az egyéb kóros állapotok (hipertónia, szívelégtelenség, elhízás) gondos megismerése és kezelése is hozzájárul a terápia eredményességéhez.

A pitvarfibrilláció kialakulása szempontjából kockázatot jelent a magas életkor (65 év felett) mellett a hipertónia, a szívelégtelenség és cukorbetegség. A legerősebb kockázatfokozó tényező a korábban elszenvedett cerebrovaszkuláris esemény (stroke, TIA). Ezeket a tényezőket pontrendszerben fejezi ki a CHADS2 score (5). A pontok száma és a stroke gyakorisága között lineáris összefüggés van; minél nagyobb a score, annál gyakoribb a stroke(1. táblázat).

1. táblázat CHADS2 score. Kockázati tényezők és a stroke-gyakoriság közötti összefüggés.

A CHADS2 score azért is vált népszerűvé, mert a rövidítésekből képzett score elnevezése és használata egyszerű (2. táblázat).
2. táblázat: a CHADS2 rövidítés jelentése:

A CHADS2 score tovább finomítható, ha a 75 év feletti életkort, a vaszkuláris megbetegedés jelenlétét és a női nemet is pontozzuk. Így alkották meg a CHA2DS2-VASc – score-t, amelyik érzékenyebb, de kissé komplikáltabb, mint a CHADS2 score.

3. táblázat A CHA2DS2-VASc score-ban figyelembe vett kockázati tényezők

* a csillaggal jelölt kockázati tényezők nem szerepeltek a CHADS2 rendszerbe.

A pitvarfibrilláció gyakoriságát a Euro Heart Survey már 2003-2004-ben vizsgálta. Ebben 35 ország 182 kórháza vett részt, és több mint ötezer pitvarfibrillációban szenvedő pácienst vontak be a vizsgálatba. A betegek paroxizmális, perzisztens vagy első alkalommal regisztrált csoportba voltak sorolhatók. Túlnyomó többségük esetében társbetegség is kimutatható volt, és 86 százalékban fordult elő olyan kockázati tényező, amely stroke kialakulására hajlamosít. A viszonylag kis esetszám, az országonként jelentett események szóródása miatt ez a regiszter nem volt reprezentatív. A pitvarfibrilláció kezelésében két alapvető döntést kell meghozni. Az egyik, hogy igyekszünk-e helyreállítani és fenntartani a szinusz-ritmust, a másik pedig, hogy alkalmazunk-e tartós alvadásgátló kezelést. Az első kérdésre adandó választ az adott beteg tüneteinek ismeretében a kezelőorvos dönti el. Ugyanis a szinusz-ritmus helyreállítására és fenntartására való törekvés és a gyógyszeres frekvencia-kontroll hosszú távú eredményessége a súlyos végpontok tekintetében egyenértékű.