A Global Heart Hub 2025. november 2–4. között rendezte meg ötödik Unite éves csúcstalálkozóját Dublinban. Az eseményen közel kétszáz küldött vett részt 37 országból, köztük dr.Báthori György a SZÍVSN elnökségi tagja. Mindannyian abban a szellemiségben, hogy sürgős, világméretű cselekvésre van szükség a szív- és érrendszeri betegséggel élő nők helyzetének javításáért.

A háromnapos programban 35 kiemelkedő előadó szerepelt. Köztük volt Martha Gulati professzor, kardiológus, az Amerikai Preventív Kardiológiai Társaság korábbi elnöke. Az előadók és a résztvevők sorában olyan nők is megszólaltak, akik saját tapasztalataikon keresztül ismerik a betegséget, mellettük pedig betegjogi szakértők, klinikusok, döntéshozók és meghatározó véleményformálók vitatták meg a legfontosabb teendőket.
A szervezet felhívja a figyelmet: érdemes követni az Unite csúcstalálkozó munkáját és a nők szív- és érrendszeri egészségével kapcsolatos akcióterv alakulását.

A GHH célja, hogy a világ minden tájáról érkező, a nők szív- és érrendszeri egészségét szolgáló szakembereket és betegek képviselőit egy közös platformon egyesítse. A személyes betegélménytől a klinikai tapasztalaton át a szakpolitikai döntéshozatalig minden oldalról összegyűjtött tudást konkrét tettekké szeretnék formálni, hogy javítsák a szívbeteg nők ellátását és életminőségét.

A nők és férfiak közötti egészségügyi egyenlőtlenségek – különösen a kardiovaszkuláris betegségek terén – olyan sürgető, globális problémát jelentenek, amelyet sokáig egyszerűen félretoltak. A szívbeteg nőket többé nem szabad láthatatlanná tenni: támogatni, tájékoztatni és felhatalmazni kell őket minden egyes lépésben.

Az elmúlt évben a GHH hatalmas fejlődésen ment keresztül, és valódi globális betegszövetséggé vált. Hasonló méretű és világszintű hálózatról aligha tudunk – tagszervezetei minden kontinensről csatlakoztak, ami a működés menetét is teljesen átalakította.

A program összeállítása kifejezetten átgondolt volt. A workshopokon például különböző hátterű küldötteket ültettek egy asztalhoz, hogy már az első pillanattól érzékelhető legyen, mennyire eltérő problémákkal küzdenek az egyes régiók. Az Afrikából érkezett delegált például úgy fogalmazott: náluk a legfontosabb kérdés az internet-hozzáférés, amely még mindig sok helyen hiányzik. Mégis nagy örömmel fogadta a nemzetközi jelenlétet, különösen a magyar delegáltat, akinek azonosítóját is lefotózta, hogy kapcsolatban maradhassanak.
A másfél nap során számos javaslat gyűlt össze arról, mit szeretnének a résztvevő betegszövetségek megvalósítani. A hangulat sok tekintetben emlékeztetett a magyar civil szervezetek korai időszakára: akkoriban sem az asztalra csapás, inkább a kitartó „kiharcolás” volt a kulcsszó.

A csúcstalálkozó záró panelbeszélgetésében magyar küldött is szerepelt – az a szakember, aki korábban Brüsszelben részt vett a magyar kardiovaszkuláris program elfogadtatásában. A bemutatása is azzal kezdődött, hogy a magyarok végre elértek egy olyan eredményt, amihez korábban senki nem jutott közel: nálunk átment a kardiovaszkuláris program, amelyet máskor rendre az ökológiai és onkológiai prioritások szorítottak háttérbe. A szekció elnöke is kiemelte: a magyarok keményen és hatékonyan küzdöttek.

Almer Kitti előadásából kiderült, hogy a magyarok által kidolgozott és az EU által elfogadott programban minden benne van, amit most a betegszövetségek kérnek. A panelvezető ennek kapcsán hangsúlyozta: fontos felismerni, hogy amit most a szervezetek szeretnének elérni, azt az ő politikusaik már egyszer aláírták. A feladat tehát az, hogy emlékeztessék őket erre – és konkrét javaslatot adjanak arra is, hogyan lehet mindezt megvalósítani, nem csak azt, hogy „meg kell csinálni”.

A konferencia legvégén egy igazán kiemelkedő előadás következett. Az egyik vezető ír kutató és szakpolitikai szakember mutatta be a digitalizáció jövőjét formáló projektjét: egy olyan virtuális klinikát, ahol a betegek otthon maradva, telemedicínás eszközökkel követhetik állapotukat, és szükség esetén akár „robotdoktort” is segítségül hívhatnak. A prezentáció végén be is hívott egy ilyen robotdoktort, akivel mintegy tíz percig folytathattak párbeszédet a résztvevők. Az élmény annyira lenyűgöző volt, hogy a terem egy emberként lelkesedett fel – sokak szerint ez az előadás nemcsak a jelenbe, hanem a jövőbe is bepillantást engedett.

Ez a gondolat vált a konferencia méltó záró üzenetévé.