Bernáth Lukács Zsuzsanna SZÍVSN előadás Lakitelken két konkrét betegtörténeten keresztül mutatta be annak fontosságát, hogy merjünk kérdezni és ne fogadjuk el, ha nem bánnak tisztelettel velünk. Akár egy kérdés is életet menthet. A lelkiismeret-furdalás – amiért panaszkodnunk olyanokra, akiket tisztelünk, és akiknek életben maradásunkat köszönhetjük -növeli a rossz érzést. Meghallgatást, kedvességet vártunk, bár tudtuk, hogy nincs erre idő.
Dr. Kappéter István gyógypedagógus, ideg- elme- és pszichoterápia szakorvos és autodidakta jövőkutató, haláláig a SZÍVSN elnökségének külső tagjának korábbi előadásával mutatta be, miért is lehet akár életmentő, hogy merjünk kérdezni, szóvá tenni, ha nincs ránk idő. Hogy ne legyen lelkifurdalásunk azzal szemben, aki megmentette az életünket, de utána nem figyelt ránk. Kappater István 2021-ben bekövetkezett haláláig pacemakerrel élt, Sípos Ágnes pacemakeres, ma már új szívvel élő, akik példája jól mutatja, mi történik, ha nem kellő gondoskodással törődnek velünk. Ha nincs kommunikáció. Mindketten teljesebb életet kaptak, de nem volt könnyű az út sem addig, sem azután. Ismerjük meg történetüket!
„Hibám miatti nagy vérnyomásesés miatt bel-osztályra küldött háziorvosom. Behívták az otthon ügyelő kolléganőt, aki megoperált. Utána nem ért rá velem se, feleségemmel se beszélni. Állandó pacemakerem beültetése után a viziten kérdezgetni szerettem volna, hogy mi várható, mi a teendő, a kolléga, aki előtte egész éjjel operált, nem állt szóba velem. Majdnem meghaltam, mert nem tudtam, hogy a modern szívritmus-szabályozók túladagolva veszélyes vérnyomáscsökkenést okozhatnak. A gyógyszerleírásokban nem találtam. Első feleségem évek óta mind gyakoribb tachycardiás rohamait nagyra becsült kolléganő 2001-ben nem tudta javítani. Orvos feleségem restellte alaposabb ellátását követelni. Én sem voltam eléggé erőszakos, hogy mentünk volna másokhoz is. Első szívinfarktusa ilyen tachycardiás roham végén jött, ami aztán halálát okozta. Nem tudok ellenállni, hogy kifejezzem, ha bántónak tartom, ahogyan életem megmentői bánnak velem. Nem változtat ezen, hogy megértem őket. Ezért nem kedvelnek megmentőim és korhol a feleségem”.
Sipos Ágnes tapasztalatai, aki gyerekként kemoterápiás kezelésen esett át, ma már új szívvel él.
„Amikor a sportolásban gyengének éreztem magam, híztam, rájöttem, hogy szívemnek ártott a kemoterápia, szívem fokozottan dobogott. Ez után alaposabb kivizsgálást lassan kaptam, mert másokat sürgősebbnek minősítettek. Nem vettem észre, hogy vizesedtem, azt hittem hízás. Injekciót adó orvos nem nézte meg addigi irataimat, úgy adott valamit. Először kiabált velem, hogy „Ne hisztizzen”, aztán megállt a szívem. Gyakran előfordul, hogy úgy érzem, nem veszik komolyan a gyógyszer-mellékhatások veszélyeit. Még többször érzem, hogy nem hisznek nekem. Ritkaság, hogy megadják a tájékoztatást, amit kérek. Mindent meg szeretnék tenni, hogy kisfiamat felnevelhessem! De honnan tudhatom, hogy eleget adok-e? Lehet, hogy mások többet tudnak adni! Meg fogom-e „érdemelni” azt a szívet, vagy nem lesz nekem megfelelő donor? Nagyon tiszteli azokat, akiktől szeretné kérni sokszor, hogy tekintsék embernek, akivel meg lehet beszélni, hogy mi vár rá, hogy mit miért kell csinálnia. Gyakran előfordul, hogy úgy érzem, nem veszik komolyan a gyógyszer-mellékhatások veszélyeit. Még többször érzem, hogy nem hisznek nekem. Ritkaság, hogy megadják a tájékoztatást, amit kérek. Megkönnyebbült, amikor a SZIVSN keretében elmondhatta gondjait, fel tudta tenni kérdéseit”- ezek voltak Ágnes gondolatai, aki azóta már új szívvel él és hazai és nemzetközi konferenciákon beszél tapasztalatairól.
„Két öntudatos, a munkájában nagyon is sikeres, határozott páciens példáját mutattam be. De még nekik is nehézséget okozott válaszokat kapni, lelki dilemmát, hogy kérdőre vonja azokat az ellátókat, akik az életüket megmentették. Mindkét példa azt mutatja, hogy a beteg tiszteli orvosát, de úgy érzi, hogy nincs idő rá, ha még kérdezni is mer, a válaszokra hiába vár és ez bizony akár az életébe is kerülhet. Ezért fontos, hogy mindenki tudja: kérdezzünk és tudjuk, jogunk van a válaszokra”- üzente előadásában Bernáth Lukács Zsuzsanna.
