Márai Sándor Füves könyvéből vett gyönyőrű idézettel godolunk ma a Betegek Világnapján mindenkire, aki megküzdött, küzd, vagy él most is valamilyen betegséggel. Hogy tudja: nincs egyedül, nincs egyedül sem a problémájával, sem a mindennapi gondjaival, tanácstalanságaival, de elsősorban belül, magában kell megtalálnia a kapaszkodókat. Mert mindenkiben benne van a legnagyobb erő, amelynek felélesztéséhez, támogatásához tud segíteni a környezet, akárcsak a SZÍVSN!

„Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség, a francia költő szavaival, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Riviérája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégületlen ámokfutó, aki – mint Kleist, a költő – „váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat”, csak betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.

A betegség pihenés is, ez közhely. Ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád:koplalj önként egy-két napot. Szíved nem zsörtölődik még a nikotin miatt:jutalamazd meg azzal, hogy parancsoló szükség nélkül abbahagyod három napra a cigarettát. A szervezet oly hálás a legcsekélyebb figyelemért! S ezek az apró, mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségei és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták, megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd.”