Negyven napos böjt- húsmentes időszak kiváló alkalom a szívbarát étkezéshez. Elkezdődött. De ez
nemcsak az önmegtartóztatásról szól, hanem akár új étkezési szokások bevezetésére is nagyon jó lehetőség. A sokak számára mediterránként ismert, igazán szívbarát étrend lényegében ennek a
negyven napnak minden „kötelmének” megfelel.

Na, de mit is szabad és mit nem? És mióta is böjtölünk?

A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. Mivel a vasárnapokat az
egyház nem tekinti böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig éppen negyven a böjti napok száma. A XI. századig a böjt
olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit nem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a
böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de
hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti hívek csak háromszor
étkezhetnek és egyszer lakhatnak jól. E két napon és nagyböjt többi péntekén a 14 évesnél idősebb
tagjait arra kéri az egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. A modern ember
nemcsak a hústól való tartózkodással böjtölhet, hanem lemondhat például a dohányzásról, az
édességről, a szórakozásról is, miközben nagyobb figyelmet fordít embertársai szükségleteire.

A mediterrán diéta jó hatásait szinte mindenki ismeri, és sokan követik is javaslatait. Azonban a
hal valahogy nem lopta be magát a szívekbe – pedig a valóságban nagyon jó hatással lenne rá.

A halat szinte mindenki az egészséges étrend részének tekinti. Egy, a közelmúltban készült reprezentatív kutatás szerint a hal éppen annyira az egészséges étrend része, mint a zöldségek és a
gyümölcsfélék. Jobbnak látjuk az egészségünk szempontjából, mint a baromfihúst vagy a teljes
kiőrlésű pékárukat, ennek ellenére azonban ritka az olyan család, ahol akár csak hetente is az asztalra kerülne.A hazai halfogyasztás a különböző források adatai szerint mindössze 4,6-6 kilogrammot tesz ki évente és fejenként, amely csak az utolsó helyre elég az európai országok között, amelyek átlaga 22,7 kg. A legtöbb halat a portugálok eszik, ők 55,3 kilogrammot tesznek évente a tányérjaikra. Egy másik hazai kutatás szerint a hal fogyasztását két emberből egy azért utasítja el, mert nem kedvelik az ízét. Tíz megkérdezettből négyen a halhús jellegzetes szagát utasítják el, míg egyharmaduk a szálkák miatt nem szeret halat enni.A hal íze, illata vagy szálkássága megfelelő választással, és néhány konyhai praktika mellett nem jelenthet problémát. A tengeri halak például kevésbé szálkásak és kevésbé halas ízűek is, de az édesvízi, sőt a tenyésztett halak körében is számos ilyet találhatunk. Fűszerezéssel, pirítással vagy éppen sütéssel pedig változatos és nagyon finom fogást készíthetünk
belőlük, a reggelitől a vacsorán át egészen a grillpartikig egyformán.

„Pár napja halat sütöttem vacsorára. Ha nagyon leegyszerűsítem, akkor azt mondhatom, hogy
erősítettem az idegeimet, küzdöttem a stroke, a reuma, a mellrák és az elbutulás ellen, na és persze
tettem valamit a szívem és a szemem egészségéért. Sőt, a családommal is ugyanígy törődtem.
Ugyanis a legfrissebb kutatások szerint ennyi mindenre jó, ha rendszeresen eszel halat. A halat szinte mindenki az egészséges étrend részének tekinti, ennek ellenére ritka az olyan magyar család, ahol akár csak hetente is az asztalra kerülne. Ha most kezded, ne a rántott pontyban gondolkodj! Laza
szerkezetének és magas víztartalmának köszönhetően a hal sok zsiradékot szív magába, ha bő zsírban
sütjük ki. Helyette 1-2 kanál olajon vagy kevés vajon pirítva teflon serpenyőben, sütőzacskóban
párolva vagy sütőpapírban sütve percek alatt elkészíthető a halfilé. Mellé mehet vegyes zöldségköret, friss hozzávalókból készített saláta. És miért? A halhús zsírtartalma alacsony, általában 1-15 százalék között mozog, fehérjetartalma pedig kiváló minőségű és könnyen emészthető. A zsírosabb halfajták (például a ponty) még mindig csak a közepes zsírtartalmú húsfélék közé tartoznak, viszont sok A- és D-vitamint tartalmaznak. Ezek mellett a hal gazdag B-vitaminokban, foszforban, vasban, jódban és kalciumban. A hideg tengerekben élő fajták a telítetlen zsírsavak egyik legjobb forrásai. Számos tanulmányt végeztek az omega-3 zsírsavak megelőző és gyógyító hatásáról. A legtöbb betegségnél a védő mechanizmus a gyulladásos folyamatok megakadályozásában jelentkezik. Az egyik kutatás szerint, azoknál az embereknél, akik hetente legalább 85 gramm zsíros halat, például lazacot fogyasztottak, 70 százalékkal csökkent a szívinfarktus veszélye” – mondja Antal Emese dietetikus, szociológus, a TÉT Platform szakmai vezetője, szerinte akár szuperételnek is nevezhetnénk.

Tudjuk: sokan azért nem veszik, mert drága, így nem engedhetik meg maguknak, de ha jobban megnézzük, talán mégsem: a tengeri halakat, de az itthoni busa vagy például egy tonhalkonzerv is
jó választás. Nézzük az árakat! Ezzel folytatjuk.