Október első napja immár évtizedek óta az időseknek világnapja. Vagyis „hivatalosan” is ezen a napon rájuk kell kiemelten figyelnünk. Figyelnünk, hogy minél jobb minőségben és minél aktívabban tölthessék mindennapjaikat. Ez a figyelem nyilvánvalóan nem egyetlen napra szól, de talán üzenheti az év minden napjára, hogy vigyázzunk rájuk! Szülőkre, nagyszülőkre, korábbi kollégákra, barátokra. Hiszen ők a családi fészek letéteményesei, az ő szívük a motorja a múlt-jelen-jövő közösségeinek. Nálunk miről másról, ha nem az ő szívükről szól ez a figyelemfelhívás, ami biztosan több, mint az őket fenyegető, az idő múlásával járó kockázatok bemutatása. Az egészségtudatosságot sohasem lehet elég korán, de túl későn sem elkezdeni! A mi küldetésünk, hogy ebben segítsünk és erre hívjuk fel a figyelmet ezen a napon is.
Az életkor az a kockázati tényező, amelyet nem tudunk befolyásolni. Az évek múlnak, az ember fizikai teljesítőképessége csökken és ennek hátterében részben a szív teherbírásának romlása található. Tekintsük át azokat a változásokat, amelyek idővel egészséges szív esetén is elkerülhetetlenül megjelennek. Az egész testet vérrel ellátó bal szívkamra fala az öregedés során fokozatosan megvastagodik. Az izomsejtek száma nem növekszik, hanem inkább csökken, de megnagyobbodnak. Ez nem növeli a szív erejét, hanem inkább rontja. Nyugalomban ez nem nagyon érvényesül, de ha fokozni kellene a teljesítményt, a kis teherbírás hamar kiderül.
Érdekes változás, hogy a szív ütemét diktáló sejtekből is mind kevesebb lesz. Részben ez magyarázza, hogy idős korban kissé lassul a szívműködés, de főleg annak van jelentősége, hogy ha erős mozgás esetén a szívnek alaposan gyorsulnia kellene, ám ez csak kis mértékben eredményes. Gyengül a szívizom összehúzódó képessége is és mind kisebb a tartalékerő. Ez persze először a kemény küzdősportokban látszik, ahol már a harmincadik életévét meghaladó teniszcsillagot hamar kiütik a pályáról a korai huszonévesek. A sportvilág egyébként az, melynek területén igen korán nyilvánvaló, hogy az öregedés gyorsan elkezdődik, csak évtizedek alatt lassú hullámokban halad előre. A korosodás az ereket sem kíméli. Az ütőerek fala megvastagodik és ez még nem érelmeszesedést jelent, hanem az érfal merevebbé válik. Ez azt jelenti, hogy rosszabb lesz a képlékenysége, vagyis a nyomás ugyanolyan mértékű fokozódására kisebb mértékben tágul, mint korábban.
Az erek belső felszínén is jelentős változások történnek. Amikor 1998-ban Nobel díjat kapott az a három kutató, aki tisztázta, hogy az erek tágulását a nitrogén-monoxid gáz okozza, melyet az érfal belső felszínét bélelő sejtek választanak el, akkor még nem tudtuk, hogy ez idős korban is hasonló mértékben keletkezik, de a biológiai használhatósága csökken – nem véletlen, hogy az öregedő erek nem tágulnak úgy, ahogy néha kellene.
Aztán ott a vérnyomás. A legtöbb idős embernek magasabb lesz a szisztolés vérnyomása, az első érték, amely akkor keletkezik, amikor a szív bal kamrája belöki a vért a főverőérbe és a nyomás hirtelen megemelkedik. Merkely professzor és munkatársai világosan bemutatják, hogy a magasabb nyomás és a merevebb érrendszer emelkedett kockázati tényezőt jelentenek.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy azok a nyomásra érzékeny reflexek, amelyek a vérnyomás szabályozásában alapvető szerepet játszanak, az öregedés következtében ugyancsak kórosan működnek.
A nagy nemzetközi figyelmet keltő tanulmány világosan ismerteti, hogy az öregkor önmagában, előrehaladott érelmeszesedés, vagy tényleges szervi betegségek nélkül is számos működési zavart hoz létre, melyek részben további vizsgálatokat igényelnek, de a mind több idős ember miatt világszerte az egészségügyi ellátás alapos átrendezését teszik szükségessé.
