Máté Sándorné Rita a SZÍVSN Ópályi programjának egyik motorja volt. Hónapokon át az esti Zoom-találkozóinkon már megismerhettük egymást, de valójában csak a programra figyeltünk, hogy minél többeket tudjunk megszólítani. A személyes találkozóinkon is a szervezés vonta el a figyelmet, de a program zárása után mutassuk be Ritát.
Rita itt született a romatelepen, és saját élete is betekintést nyújt az itt élők mindennapjaiba. Hat édestestvérével nőtt fel, anyja napszámosként dolgozott. Kétéves volt, amikor édesapját megölte a saját apja. Onnantól az asszony egyedül nevelte a gyerekeket. Később lett egy új társa, Ritának pedig két féltestvére, így nevelkedett kilenc gyermek az Ópályi már akkor is kitaszított szegletében. Mégis megtanulta azokat az értékeket, amelyeknek köszönhetően ma is itt, innen is teremtő életet él férjével, Sándorral. Sándor a szemközti házban nőtt fel, és immár 34 éve közösen járják ezt a nagyon is göröngyös utat.
„Én itt jártam iskolába, nyolc általánost végeztem. Sanyi gyermek- és ifjúsági felügyelő. Lassan 20 éve hivatásos nevelőszülők vagyunk. Van négy saját gyermekünk, Dominik és Patrik még velünk élnek, az első fiúnk és a lányunk már kirepültek. István volt az első, aki hozzánk került. Hat hónapra született, nem volt 1000 gramm sem, és szinte semmilyen testrésze nem volt épségben. Senki sem gondolta volna, hogy túléli, de megmentették. Öt hónaposan jött hozzánk. A doktornő, aki elhozta, csak annyit mondott: ‘Vigyázzanak nagyon rá!’ Nem volt könnyű útja, de én nem engedtem, hogy speciális nevelésűnek minősítsék, mert nem akartam, hogy megbélyegezzék. Igazam lett. Ma már a második szakmáját tanulja, közben dolgozik. Jelenleg még három gyermekünk van: Junior 5 éves, Kevin 3,5, Eliot pedig 2,5 éves. A szüleik másik faluban élnek, de nem engedték őket haza” – meséli Rita, aki ebben az 1500 fős világban igyekszik máshogy élni és mást megmutatni.
Ritáéknak rendezett házuk, kisboltjuk és életük van, de mindketten úgy érzik, hogy tenniük kell az itt élőkért, akik legfeljebb közmunkából vagy napszámos munkából élnek. Sanyi az Ópályi Roma Kisebbségi Önkormányzat vezetője, és minden lehetőséget megragadnak, hogy segítsenek, ami egyre nehezebb. Az elmúlt 7-8 évben a település vezetése teljesen elengedte az itteniek kezét.
„Húsz éve vagyunk kapcsolatban Erdélyi Ilonával, a Teleház vezetőjével. Azóta együtt dolgozunk azért, hogy az itt élőknek jobb legyen. A SZÍVSN pályázatra is ő hívott, hogy koordinátorként szervezzem az embereket az ingyenes szűrővizsgálatokra, olyan embereket, akiknek sem figyelmük, sem tudatosságuk nincs az egészségükre. Az orvosi ellátás is szinte elérhetetlen. Szerintem hatalmas eredmény, hogy elértük őket, és sokaknál kiderült, hogy nagy szükség volt erre. Nagyon hálásak az egész csapatnak, hogy ez létrejött, és mostantól sokkal inkább tudják, hogy mire és hogyan figyeljenek. Már a Covid alatt is kiderült, hogy itt a telepen igenis sokaknak fontos az egészségük. Féltik a saját és szeretteik életét, akkor is alig várták, hogy felvehessék az oltást” – teszi hozzá Rita, aki megannyi történetet mesélt az itteniek életéről, hogy lássuk és érezzük, mit is jelent a cigánysoron élni.
