Mint ismert a texasi Uvalde városában egy fegyveres támadó megölte egy általános iskola 19 tanulóját és két tanárát. Az egyik áldozat Irma Garcia tanárnő volt, aki már 23 éve tanított a Robb Általános Iskolában. A tanárnő halála után két nappal az özvegye, Joe Garcia szívinfarktust kapott, és meghalt. Ő és Irma 24 évig voltak házasok, négy gyermekük született és maradt most árván. A rokonságnak meggyőződése, hogy a férfi a bánatba, gyászba halt bele.
A történet sajnos egyáltalán nem egyedi. Pár évvel ezelőtt Carrie Fisher halálhírének hallatán még fel sem ocsúdtak rajongók százezrei, másnap édesanyja, Debbie Reynolds elhunytával lett tele a sajtó. És elindult, az egyáltalán nem alaptalan találgatás: vajon tényleg megszakadt a színésznő, édesanya szíve gyermeke elvesztésétől? Valószínűleg igen. Igaz lehet-e ez a teória, és létezik-e valóban a „Broken Heart syndroma”? Úgy tűnik: a drámainak, már-már szimbolikusnak tetsző jelenség nagyon is létezik. Sőt, orvosilag is igazolható tünet. Vannak, akik a „megszakadt szív-szindróma” kifejezést használják erre, a hivatalos megnevezés a stressz okozta kardiomiopátia, vagy takotsubo kardiomiopátia.
,,A British Heart Foundation meghatározása szerint egy ez egy „ideiglenes állapot, amikor a szívizom elgyengül, a bal szívkamra megváltoztatja az alakját, vagy teljesen felszakad. Mindez sokk hatására következhet be: a takotsubo-szindrómával diagnosztizáltak több mint háromnegyede szenvedett el erős érzelmi vagy fizikai sokkot, mielőtt rosszul lett. A stresszt kiválthatja a gyász, de sok minden más is, valószínűleg a hirtelen felszabaduló hormonok – főleg az adrenalin – okozza az izombénulást”- magyarázza Dr. Benczúr Béla, a Magyar Kardiológusok Társaságának tagja, aki szerint ez más, mint egy átlagos szívroham, ahol az artériák eltömődése a vérellátást blokkolja. Itt valóban megszakad a szív, azaz a kamra fala. Innen is ered a takotsubo megnevezés, ami egy hagyományos japán halászedény, amelynek egyik felén rés van.
,,Még 1990-ben írta le Japánban Sato és munkacsoportja az úgynevezett Takotsubo cardiomyopathiát, amely egy átmeneti, de súlyos klinikai állapottal járó tünetcsoport. A tünetek (hirtelen, erős mellkasi fájdalom, típusos EKG-eltérések, kezdetben mellsőfali ST-eleváció, majd később mély T-negativitás, jellegzetes biomarker-emelkedés) mellsőfali infarktus képét utánozzák. A coronarographia azonban negatív, nem szokott koszorúér-elzáródást igazolni és a legjellemzőbb a balkamrai angiographia vagy a szívultrahang-vizsgálat lelete, a csúcsi aneurysma-képződés („apical ballooning). Innen kapta a syndroma a nevét is, „takotsubo”, melynek alakjára nagyon emlékeztet a kitáguló szívcsúcs ultrahangos képe”- magyarázza a szakember.
És hogy mi váltja ki a Takotsubo-cardiomyopathiát? Többnyire hirtelen érzelmi megrázkódtatás, mély bánat, de ritkábban váratlan nagy öröm is idevezethet: a hirtelen nagy mennyiségben felszabaduló katekolaminoknak a szívizomsejtekre kifejtett hatása miatt. Hasonló hatást válthat ki a szervezetünkből egy „egyszerű szakítás” is. Persze ez alkati dolog, és nyilván függ a kapcsolat mélységétől, de amennyiben úgy érezzük, hogy hatalmas veszteség ért minket amiatt, hogy a másik fél elhagyott, hasonló szimptómák léphetnek fel. A fizikai tünetek között légszomj, mellkasi fájdalom szerepelhet, de akár szívrohamhoz is vezethet a sok szomorkodás. A férfiak szakítás után rendszerint több testi tünetet produkálnak, mint a nők. Az elhagyott férfiak 90 százaléka alvászavarban szenved, étvágytalanná válik. A nőknél ez az arány csak 70 százalék. Ennek valószínűleg az az oka, hogy amíg tíz nőből kilenc megbeszéli a barátokkal, családtagokkal a csalódását, a férfiak közül csak minden harmadik osztja meg valakivel a szerelmi bánatát.
,,A pontos mechanizmus még nem pontosan ismert, de többféle jelenséget is igazoltak már a kutatók. Nőknél egyértelműen gyakrabban fordul elő és rendszerint pszichiátriai betegség is lehet a hátterében. Egyébként az összes akut koronáriás esetek töredékének, mindössze 1-2 százaléka Takotsubo-syndroma, az eseteknek pedig 90 százalékában postmenopausális nőket érint. Prognózisa egészen kiváló lehet, az esetek túlnyomó többsége 4-8 héten belül maradéktalanul meggyógyul, mindössze kis százalékában tragikus a kimenetele. A szövődmények azonban az az első napokban nagyon súlyosak is lehetnek”- teszi még hozzá Benczúr doktor, aki azt is hangsúlyozza: a szomorú tragédiák ráirányítják a figyelmet egyrészt arra, hogy a nők szívbetegségeket fel kellene ismerni és végre igenis komolyan kell venni, másrészt a rizikófaktorok kontrolljára: szívbarát étrend, fogyás, rendszeres testmozgás, dohányzás elhagyása, a vércukor, a vérnyomás és a koleszterin csökkentésére. ,,De magunk kardiológusok az akut koronária-történés ellátásakor, mellsőfali infarktus képe esetén mindig gondoljunk a Takotsubo-cardiomyopathia lehetőségére is, mely a betegek anamnézisének részletes, célzott felvételével könnyebben felismerhetővé válik”- teszi még hozzá a kardiológus.
A jelenségre egyébként sokszor és sok helyen felfigyeltek már tudósok. Egy 2006-os, a New England Journal of Medicine-ben közölt tanulmány szerint például érzékelhetően megnő a halálozás kockázata, ha egy szerelmespár egyik tagja kórházba kerül. 2011-ben pedig azt derítették ki, hogy a partner halála után fél évvel nagy a kockázata az újabb tragédiának. Magyarázatot adhat persze, hogy a kölcsönös egymásra figyelésen alapuló házasság jelentősen csökkenti a stresszt, ideális esetben a felek ellenőrzik, hogy a másik hogyan él, nem iszik-e túl sok alkoholt, beveszi-e időben a gyógyszereit, ha pedig az összeszokott pár egyik fele meghal, megszűnik a kontrollt, ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy a gyászérzet miatt amúgy is hajlamosak vagyunk destruktívabban élni, kész lehet a baj. Felmérések szerint a férj vagy a feleség halálakor a túlélő házastárs 66 százalékkal nagyobb eséllyel hal meg maga is a halálesetet követő három hónapban. Sőt, a Harvard Egyetem kutatói szerint a fiatalabbak esetében akár ennél is nagyobb lehet a halálozás esélye. A tudósok több mint 26 000, ötven évnél idősebb amerikait vizsgáltak meg. Közülük is elsősorban arra a 12 316 résztvevőre koncentráltak, akik 1998-ban házasodtak. Az ő állapotukat egészen 2008-ig kísérték figyelemmel, és feljegyezték, ha a házaspárok valamelyik tagja elhunyt. A kutatás alatt összesen 2912 haláleset történt. A 2912-ből 2373 esetben maradt túlélő a házastársak közül, 539 esetben pedig maga az özvegyen maradt fél hunyt el. Az adatok szerint az özvegyek körében minden esetben magasabb volt a halálozási arány azokhoz képest, akiknek életben volt a házastársa. A házastárs elvesztése főként a halálesetet követő három hónapban éreztette a hatását: ebben az időszakban a túlélő fél halálozási esélyei 66 százalékkal nőttek. Az 539-ből 50-en a házastársuk elvesztését követő három hónapban hunytak el, 26-an három-hat hónappal a haláleset után, 44-en pedig a hatodik és a 12-ik hónap között.
A kutatók azonban még mindig nem tudják, mi lehet a felelős az ‘özvegy-hatásért’. „Elképzelhető, hogy a házastárs egészségének leromlása miatt a túlélő fél sem törődik már annyira a saját egészségével, nem szedi a gyógyszereit, vagy egész egyszerűen nem él már annyira aktív életet, mint korábban. Mivel a mostani felmérésben csak 50 év felettiek vettek részt, így egyelőre nem világos, hogy a fiatalokra milyen hatással van a házastárs elvesztése miatt érzett gyász. Egyes vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy az ‘özvegy-hatás’ még erősebb is lehet a fiatalok körében. A gyász hatalmas érzelmi megrázkódtatással jár együtt, amit mind az idősek, mind a fiatalok nagyon nehezen viselnek, és bizonyos extrém esetekben ez akár a halálukat is okozhatja. A kutatók azt tanácsolják a szerelmi bánattól szenvedőknek, hogy a szakítást követően egy hétig maradjanak ágyban, aludjanak minél többet, és csak utána térjenek vissza a mindennapok világába.
