Az utóbbi időben a szív ultrahangvizsgálata (echocardiographia) nagymértékben elterjedt a kardiológiai gyakorlatban. A szívultrahang-laboratóriumokban a szívet, illetve a nagy ereket különböző módszerek segítségével monitorozhatják.
Leggyakrabban a hagyományos, külső behatással nem járó (nem invazív), mellkasfalon keresztül történő szívultrahang vizsgálatra (TE – transthoracalis echocardiographiára) kerül sor. Vannak azonban olyan esetek, amikor a nyelőcsövön keresztül végzett szívultrahang vizsgálat pontosabb képet ad a szívről.
A nyelőcsövön keresztül végzett szívultrahang (TEE (Transoesophagealis echocardiographia ) )átmenet a külső behatással nem járó és az azzal járó vizsgálómódszerek között, ezért csak speciális esetekben végzendő.
Mikor van szükség a nyelőcsövön keresztül végzett ultrahangvizsgálatra?
Szükséges lehet például rossz minőségű mellkasi szívultrahang esetén, mivel az alkati sajátságok kevésbé befolyásolják. Ennél a vizsgálatnál az ultrahangos vizsgálófej a nyelőcsőben, közvetlenül a szív mögött helyezkedik el, és mivel anatómiailag a szív viszonylag közel fekszik a nyelőcsőhöz, így az egyes szívstruktúrák, melyek mélyen, a bőrtől távolabb helyezkednek el (szív hátsó részei, a mellkasi aorta), közelebbről, részletesebben, pontosabban vizsgálhatóak ezzel a módszerrel. Szívműtétek során is ezt alkalmazzák a pontosabb diagnózishoz, és a műtéti eredmény megítéléséhez.
A transoesophagealis echocardiográfia során a kardiológus orvos mozgóképet kap a szívről, a szívüregeket, az azokat határoló falakat, a szívbillentyűket, a szívburkot, a nagy ereket tudja tanulmányozni.
Infarktus utáni falmozgás-zavarokat, illetve hegesedést, különböző billentyűbetegségeket, a szívüregek közötti kóros irányú véráramlást, a szívüregekben kialakult vérrögöket, a szívburokban meggyűlő folyadékot lehet például kimutatni vele, illetve a műbillentyűk vizsgálatára is alkalmas.
Hogyan is történik egy ilyen beavatkozás?
A nyelőcsövön keresztül végzett szívultrahang vizsgálat minimum 4 óra éhezés után végezhető el.
A transthoracalis echcardiographia során a páciens meztelen felsőtesttel fekszik a bal oldalán a vizsgálóasztalon. Mellkasán EKG elektródok vannak, mert a vizsgálat alatt mindvégig EKGmonitorozás alatt áll. A gyomortükrözéshez hasonlóan egy körülbelül egy cm vastag csövet, szondát kell lenyelnie, így a szív a nyelőcsövön keresztül tanulmányozható. A szondát, melyet a beavatkozás során az orvos mozgat, helyi érzéstelenítésben helyezik be. Maga a vizsgálat enyhe, rövid ideig tartó bódításban, de – kivéve gyermekek esetében – nem altatásban történik.
A bódító szert vénán keresztül juttatják a szervezetbe az ultrahang előtt. A beavatkozás kellemetlen, de nem fájdalmas. A helyi érzéstelenítés, illetve a bódító szer alkalmazása csökkentik a beavatkozással járó kellemetlenségeket. A bódítás miatt célszerű kísérővel érkezni.
A kardiológus közvetlenül a vizsgálat alatt leletben foglalja össze véleményét, melyet így a beteg akár azonnal a beavatkozás után megkaphat. A lelet a mérési adatokat, leírásokat és ezek értelmezését is tartalmazza.
A transoesophagealis echocardiographia körülbelül 15-30 percig tart. A vizsgálatot követően 2 óra múlva már lehet enni, inni, autót vezetni azonban csak 12 óra elteltével szabad.
Magának az ultrahangnak az alkalmazott frekvencián nincsenek káros hatásai a szervezetre. Ritkán azonban előfordulhat hangszálödéma (ami enyhébb torokfájást jelent), és mivel félig külső behatással járó (félinvazív) vizsgálatról van szó, igen ritkán nyelőcső perforáció, a gyomor-bél traktus vérzése vagy a nyelőcső égési sérülése is megtörténhet.
