A Semmelweis Egyetem Városmajori Szív és Érgyógyászati Klinika oktatóterme szombatonként orvostanhallgatók helyett laikusokkal telik meg. A 2011-ben alakult SZÍVSN Országos Betegegyesület ide várja a kardiológiai betegségben érintetteket, az érdeklődőket a szív- és érrendszeri betegségekkel kapcsolatos előadásaira, tanácsadásaira, szűréseire és egyéb programjaira. Az egyesület alapítója, elnöke Bernáth-Lukács Zsuzsanna diplomás ápoló.

Szombaton délelőtt háromnegyed tízkor a Gaál József utcában többen is a Városmajori Érgyógyászati és Kardiológiai Központ irányába tartanak, férfiak, nők vegyesen. Engem egyikük igazít útba, s mivel rögtön kiderül, hogy ő is a SZÍVSN-előadásra igyekszik, míg odaérünk váltunk néhány szót. Elmondja, hogy a múlt heti szűrésre is eljött, s így most az előadás mellett az eredmények legalább annyira érdeklik.

„Szeretek ide járni!”

A kb. százfős terem már félig megtelt, főleg idősebbekből áll a közönség, több a nő, de azért a férfiak is képviseltetik magukat, néhányan a középkorosztályból is érkeznek, sőt három egyetemista is befut. Az érkezőket Bernáth-Lukács Zsuzsa köszönti, sokan már ismerősök, de emlékszik azokra is, akik, a múlt heti szűrés után, másodszor járnak itt. Egy férfi belépve így köszön: „Szeretek ide járni!”

Pontban tízkor csaknem telt házzal kezdődik az előadás. Zsuzsa először is azt kérdezi: „Van elég levegő? Nyissunk még ablakot?” Majd hozzáteszi, hogy azonnal szóljon, aki rosszul érzi magát. Igen, ez fontos, elég sokan vagyunk a teremben, és a többség valamilyen kardiológiai problémával él.

Információ=hatékonyabb gyógyulás

„Harminc éve dolgozom a városmajori központban, diplomás ápoló a végzettségem, és a diplomamunkámat arról írtam, hogy miért fontos a betegoktatás” – kezdi az előadását. A bemutatkozásba szőtt kérdésre gyors egymondatos választ is ad: mert a betegek nem mernek kérdezni. Helyeslő moraj jelzi a közönség soraiban, hogy ez így van.

A bevezetés után  részletesebben kifejti, hogy pontosan mi az egyedülálló, alulról építkező betegszervezet küldetése: „csökkenteni az információhiányból adódó kiszolgáltatottságot, kialakítani az érthető magyar betegoktatást, egyúttal tehermentesíteni az orvosokat”. Mire a mögöttem ülő két hölgy összesúg: „Ez nagyon jó lenne.”

És tényleg, az embernek rögtön az jut eszébe, hogy, amikor kezébe kap egy leletet, sokszor azt sem érti, hogy tulajdonképpen mi a baja, egyáltalán mennyire súlyos az állapota, milyen következményekkel kell számolnia és így tovább. A SZÍVSN egyesület egyik célja éppen az, hogy elősegítse az érthető kommunikációt, mert, ahogy azt Bernáth-Lukács Zsuzsa hangsúlyozza: „a jól informált beteg bizonyítottan hatékonyabban gyógyul”.

S hogy miből is áll a tevékenységük? A megalakulás óta többek között szakmai kongresszusokon mutatkozott be a SZÍVSN Egyesület, ott voltak a Városligetben a Szívünk Napján is, a STROKE Ligával együtt, a XII. kerületi önkormányzat támogatásával közös szűrőkampányt szerveztek, és hétről hétre különböző programokkal várják a betegeket és a laikus érdeklődőket.

„Gyógytornász vezetésével nordic walking sétákat és Anna-jóga foglalkozásokat szervezünk, egyél SZÍVSN főzőstúdiónkban dietetikussal együtt sütünk-főzünk, szűrőszombatokra várunk mindenkit itt a Városmajorban, stabil betegút kialakításával, oktató DVD-ket forgattunk a tagjaik segítségével, valamint a Nemzeti Beteg Fórum Szív és Ér elektoraként 25  civilszervezettel és betegekkel összefogva kezdeményezzük a budapesti kórházakban  és az egyetemi kardiológiai központokban a  helyi betegoktatói csoportok létrehozását – sorolja a SZÍVSN program célkitűzéseit. 

Természetesen az előadás is része a programjuknak. Itt az elmélet kerül a középpontba, de nagyon is gyakorlatias megközelítéssel.

„A kéz kéznél van” – Mérjünk pulzust!

A „kardiológiai óra” kérdésfelütéssel veszi kezdetét. „Ki tudja, mennyit ver egy nap alatt a szívünk?” – kérdezi Zsuzsa. Néma csend, többen lázasan számolunk, igaz, előtte elmondta, hogy a percenkénti normális pulzusszám 70, tehát a 70x60x24 feladvány megoldását kéne megmondanunk… De ez most nem matematikaóra, így elárulja, hogy naponta körülbelül 100 ezret dobban a szívünk, és 5 liter vért keringet a szervezetünkben. Közben kivetítőn mutatja a szív keresztmetszetét is.

A következő kérdés azoknak szól, akiknek volt már infarktusuk: Mit érzünk, ha lassabban ver a szívünk? Mivel mindenki gondolkodóba esik, az egyik férfit szólítja meg, aki nyilván átélt már ilyet. Ön mit érzett, amikor 40 volt a pulzusa? Az idős úr elmondja egy-két mondatban az élményét. Zsuzsa még szemléletesebbé teszi az infarktus tünetleírását azok számára is, akik nem tudják elképzelni: „Olyan érzés, mintha egy elefánt ülne a mellkasunkon”, hozzáteszi, hogy azért szédülünk ilyenkor, mert kevesebb vér jut az agyba. Az első lecke legfontosabb tanulsága, hogy „a kéz kéznél van” vagyis rendszeresen ellenőrzzük a pulzusunkat, mert az alacsonyabb pulzusszám figyelmeztető jel lehet.

„Eddig nem volt semmi bajom” – Tényleg?

A következő téma az érelmeszesedés mint rizikófaktor, amihez a kivetítőn megint mutat ábrákat. A folyamatot pedig ismét szemléletes példával illusztrálja: „Ugye mindenki főz hétvégén húslevest, és látta már, hogy másnapra mi történik a leves felszínére rakodó zsírral? Ugyanígy rakódik le az érfalakra a zsír az életünk során észrevétlenül.”

Mi tagadás, a példa egyszerű és érthető. Viszont elég borzongató elképzelni, hogy így >>zsírosodunk-meszesedünk<< mi is el… Pedig meg lehetne előzni.

„Tehát amikor valakinél 65 évesen magas koleszterinszintet mérnek, az nem egyik napról a másikra alakult ki, hiába állítja, hogy nyugdíjas koráig semmi baja nem volt” – zárja rövidre a kört Zsuzsa. S hogy ebből a példából mi következik? Az a jó tanács, hogy évente egy ultrahangra, egy EKG-ra és egy laborra érdemes elmenni, megelőzendő a kardiológiai betegség fatális kimenetelét.

Lassítani a megindult folyamatot!

Mindez átvezet a riasztó adatokhoz: „Keringési betegség miatt évente 30 ezren halnak meg, kb. ugyanannyian, mint 10 évvel ezelőtt. Ez azért döbbenetes, mert tíz év alatt a kardiológia hihetetlen mértékben fejlődött. Ma már egy sor gyors életmentő beavatkozást tudunk elvégezni, és a statisztikák mégsem javulnak” – vázolja a szomorú valóságot, hozzátéve, hogy többek között ez is ösztönözte a SZÍVSN Egyesület életre hívását. „Elhatároztuk, hogy elindítjuk a betegtájékoztatást, az igények feltérképezését és annak felmérését, hogy mi hiányzik a rendszerből a javuláshoz. A cél a folyamat lassítása és ezzel a korai halál vagy a maradandó károsodások megelőzése. Talán mi is túl korán engedjük el a betegeket, egy szívkatéterezés után például már másnap hazamehetnek, miközben nem tudatosul bennük, hogy egy folyamat kezdődött el a szervezetükben. Ezért sajnos, több beteggel újratalálkozunk, mert nem sikerült az életmódon változtatnia.

Kockázatok A-tól Z-ig

„Ki tudja, mi a vérnyomás célértéke?” – hangzik a következő kérdés. Erre többen tudják a helyes választ: 130/70 Hgmm. „ És mikor kell vérnyomást mérni és orvoshoz fordulni?” A vérnyomás terén úgy tűnik tájékozottak a résztvevők: ha két hétig magasabb a vérnyomás, orvoshoz kell fordulni, mondják többen, egy fiatalabb hölgy pedig lépésről lépésre elmondja, hogyan kell helyesen vérnyomást mérni. Jobban szeretjük a felkaros vérnyomásmérőt, mindig 5 perc nyugalmi állapotban mérjük, és ezt az értéket feljegyezzük a vérnyomásnaplóba.

Rendszeresen naponta 2,5-3 liter folyadékot kellene fogyasztanunk, sok idős ember elfelejt inni, kiszárad és magasra szökik a vérnyomása. A felső és alsó érték mellett fontos a pulzus mérése is. Abban az esetben, ha nem jelenik meg a pulzusszám (normál esetben 70) két dologra lehet gondolni, merül a készülék eleme, vagy fut 1 ritmuszavar amit a készülékünk nem jelez.

Ilyenkor és egyébként is érdemes a pulzusmérést elsajátítani, kitapintani és fél percig mérni, majd kettővel szorozni, így kapjuk meg az 1 perc alatti frekvenciát.

A túlsúly és a mozgásszegény életmód fontosságát megint egy kérdés vezeti fel: „Mi a mozgás?” – fogalmaz meg újabb, kissé meghökkentő kérdést Zsuzsa. „Amit aznap nem csináltunk” – ad rá fanyar humorba csomagolt választ, mire mosoly fut át a közönség sorain. Pedig nem vicces, és ezt mindenki tudja, de minden megelőző intézkedés közül talán ez a legnehezebb. A mögöttem ülő hölgynek például a térde fáj, ő ezért nemigen mozog. De ahogy belehallgatok az előadás utáni beszélgetésekbe, többen küzdenek hasonló gondokkal.

Személyes egészségterv kellene

„A megelőzés része a betegek tudatossága is. Az ilyen alkalmak fontosak, mert egy betegre a rendelőben kevés idő jut. Ezért fontos, hogy ilyenkor ne arról meséljen a páciens, hogy milyen finom halászlét főzött tegnap, hanem adjon naprakész információkat az állapotáról, és tegye fel a kérdéseit. Vagyis készüljön rá, hogy orvoshoz megy” – hívja fel a figyelmet Zsuzsa. „Vezessünk vérnyomásnaplót, és a vizsgálat előtt még otthon mérjük magunknak vérnyomást, ez fontos tájékoztatás az orvos számára” – mondja. „A kérdéseinket pedig írjuk össze, így nem felejtjük el szóvá tenni” – szól hozzá egy hölgy – mint kiderül, szintén szakember – a hallgatóság soraiból.

Ha bekövetkezik a baj

Egy konkrét eset bemutatásának felvezetéseként visszakanyarodunk a pulzusméréshez. Zsuzsa elmagyarázza, hogyan kell helyesen megmérni a pulzusszámot, és felhívja a figyelmet, hogy az egyenetlenségeket, az alacsony számot fel kell jegyezni, mert „a szív nem felejt”. „Ha egy ritmuszavar kialakul, valamikor visszajön, kérdés, hogy mikor” – mondja, ám hozzáteszi, hogy a rutin EKG mellett ma már telefonos holterre (24 órás EKG) is van lehetőség, így a ritmuszavar még nagyobb biztonsággal megállapítható. 

Legvégül a rettegett stroke-ról is szó esik. Ennek bekövetkeztekor a gyors beavatkozáson nagyon sok múlik, ezért fontos a felismerés. „Ki tudja, a stroke tüneteit felsorolni?” – szól a kérdés. A száj lefittyedését többen mondják, ez a legszembeötlőbb tünet. Zsuzsa kiegészíti még a beszédképtelenséggel és azzal, hogy aki agyvérzést kap, nem tudja maga előtt mellmagasságban felemelni a karjait.

„Ma Magyarországon naponta 50 embert ér szívhalál, újraélesztéssel ez a szám csökkenthető lenne” – idéz újabb sort a feketestatisztikából. És rögtön hozzá feltesz újabb kérdéseket: miért fontos az újraélesztés, és tudjuk-e hogyan kell csinálni? Most senki nem jelentkezik, abban mindenki biztos, hogy fontos, de a mikéntjét és a miértjét senki nem sorolja. Zsuzsára vár, hogy elmondja: „Nyomni kell a mellkast 30-szor egymás után, nem baj, ha törik a borda, majd összeforr. Ez azért fontos, mert minden nyomással előrébb megy a véroszlop a testben, és ezzel megelőzzük a lebénulást. Tehát el kell kezdeni!”

Csak idáig ne jusson el az ember – fut át az agyamon, aztán az is, hogy az ilyen előadások hozzásegíthetnek ahhoz, hogy ne következzen be a baj.

A SZÍVSN Egyesület fontos küldetést vállalt fel, egyelőre egyedüliként az országban. „Önök a katalizátorok! Mondják el, hogy itt jártak, és hogy mit hallottak! Álljanak ki azért, hogy tudják, értsék, mi történik Önökkel, ha bekerülnek a kórházba!” – mondja Bernáth-Lukács Zsuzsa útravalóként a hallgatóságnak, mielőtt kiosztja az előző heti szűrés eredményeit.

R.S.