Magyarországon a szívelégtelenség évente több életet követel, mint egyes daganatos megbetegedések: felismerését követő öt éven belül a halálozás eléri, vagy meg is haladhatja a rákos betegségekét. A súlyosabb stádiumban a betegek életminősége nagymértékben megromlik, egyre nehezebben tudják napi tevékenységüket ellátni. Megközelítőleg 250-300 ezer az érintettek, 30-35 000 az évente újonnan diagnosztizált esetek száma. A korai felismerés, a folyamatos kontroll mellett legalább ilyen fontos a terápiákhoz való hozzáférés és a pszichés támogatás, a gyökeresen megváltozott élet elfogadtatása.Fontos, hogy figyeljünk a tünetekre, különösen azoknál, akiknek már van valamilyen szív és érrendszeri megbetegedésük, az ő esetükben ugyanis lényegesen magasabb a szívelégtelenség kialakulásának veszélye. Dr. Gellér László professzor, a Városmajori Szív-és Érgyógyászati Klinika elektrofiziológiai részlegének vezetője, a Magyar Kardiológusok Társaságának tudományos bizottságának elnöke, a P-med szakmai vezetője mutatja be a betegséget.
— A szívelégtelenség az a kórkép, amikor a szív izomzata képtelenné válik a szív pumpafunkciójának fenntartására, azaz képtelenné válik arra, hogy megfelelő vérrel, és ennek révén megfelelő mennyiségű oxigénnel és tápanyaggal lássa el a különböző szerveket, szöveteket. Emellett képtelenné válik arra, hogy a perifériás szervek, szövetek területéről elszállítsa a vért, és ezzel együtt a salakanyagokat és a szén-dioxidot.
Fontos a szívelégtelenség időbeni felismerése és kezelése, de mik a jelek és mik a teendők? Melyik életkorban a leggyakoribb, illetve milyen típusai vannak? Mire figyeljünk? Mennyire gyakori és mennyire veszélyes?
— A szívelégtelenségnek alapvetően két formáját különböztetjük meg. Az egyik a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség, amikor a szív izomzata képtelen megfelelő összehúzódásra, és ezért nem képes megfelelő mennyiségű vér továbbítására, tovább pumpálására. A másik a megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség, amikor a szív izomzata nem képes megfelelően elernyedni, ezáltal nem képesek a szív kamrái megfelelő mennyiségű vért magukba fogadni, és ez lehetetlenné teszia megfelelő mennyiségének vér továbbítását. A szívelégtelenség mindkét formája ugyanazokkal a tünetekkel jár.
— A betegség enyhébb formáiban a betegek csak fizikai megterhelés kapcsán éreznek nehézlégzést, vagy kifáradást. Ezek a tünetek később egyre kisebb terhelés hatására jelentkeznek, majd nyugalomban is fellépnek. Ezen túlmenően jellegzetes tünetei még a kórképnek a boka körüli duzzanat, a gyakori éjszakai vizeletürítés, az éjszaka rohamokban jelentkező nehézlégzés és a rendetlen szívdobogás. Fontos, hogy figyeljünk ezekre a tünetekre és jelentkezésük esetén forduljunk orvoshoz. Különösen fontos ez azon betegek esetében, akiknek már van valamilyen szív és érrendszeri megbetegedésük pl. magas vérnyomás, koszorúér-betegség, billentyű-betegség, ritmuszavar stb.; az ő esetükben ugyanis lényegesen magasabb a szívelégtelenség kialakulásának veszélye, mint azoknál, akik nem szenvednek ilyen betegségekben.
„A betegek és hozzátartozóik tájékoztatása, felvilágosítása, amelyet a Covid ideje alatt is online végzett a szervezetünk, jelentősen javítja az együttműködést, a gyógyszerhűséget, aktívabbak lesznek, de nagyon-nagyon sokat segít pszichésen is a közösségi lét. A betegség diagnózisának feldolgozása lényegében egy gyászfolyamat, nagyon komoly lelki teher szembesülni azzal, hogy onnantól az élet megváltozik, méghozzá véglegesen. Hogy érzékeljük, hogy ez mennyire komoly probléma: a szívbetegek harminc százaléka hosszabb-rövidebb ideig küzd depresszióval. Nekik egyrészt pszichológusi segítséget tudunk nyújtani, de van szívelégtelenség-csoportunk, ahol a sorstársak találkozhatnak, szakmai kontrollal cserélhetik ki a tapasztalataikat, adhatnak életvezetési ötleteket” – mondta Bernáth-Lukács Zsuzsa, a SZÍVSN országos betegegyesület vezetője, a P-med szakasszisztense. Most azon dolgoznak, hogy a szívelégtelenséggel küzdőknek ne kelljen feltétlenül hosszú hónapokig várakozniuk csak arra, hogy kiderülhessen: milyen súlyos az állapotuk, hanem időben lássa őket szakorvos. „Rendszerint bemegy a háziorvoshoz a beteg a panaszokkal, majd kap egy beutalót az adott szakambulanciára, ahol ma több hónapot kell várni, míg egyáltalán kardiológus látja, közben súlyosbodik az állapotuk. Azon dolgozunk, hogy összeállítsunk egy listát, szakemberek nevével és elérhetőségével, rendelési lehetőségeikkel állami és magánszinten, így biztosítva azt, hogyha valahol egy hónapnál többet kell várnia, tudjon lépni saját ügyében” – hívta fel a figyelmet a vezető.
A nemzetközi adatok alapján a felnőtt lakosság mintegy két-három százaléka szenved szívelégtelenségben. A 65 év fölöttiek körében a betegség megjelenése akár elérheti a tíz százalékot is. Az elmúlt 15 év terápiás sikerei ellenére a betegség progresszív és magas halálozású. Minél idősebb valaki, annál nagyobb az esélye a betegség kialakulására, amely megfelelő kezelés nélkül fokozatosan romlik, végül halálhoz vezet. A diagnózis felállítását követő négy éven belül a betegek közel 50 százaléka meghal, ugyanakkor a legsúlyosabb állapotú betegek fele nem éri meg az egy évet sem. Ugyanakkor 45-65 százalékra tehető a korábban szívelégtelenség miatt kórházi felvételre kerülő betegek körében az egy éven belüli újabb kórházi kezelés aránya. Éppen ezért a szakemberek szerint rendkívül nagy jelentősége van a prevenciónak, a betegtájékoztatásnak, a szoros nyomonkövetésnek és a páciensek együttműködésének.
Bár napjainkban a szívelégtelen betegek döntő többségét nem lehet meggyógyítani, a rendelkezésünkre álló kezelési lehetőségek minél teljesebb körű felhasználásával hosszú időre tünetmentessé, vagy közel tünetmentessé lehet tenni őket, jelentősen javítva így a betegek életminőségét. Ezen túlmenően ma már jelentősen meg tudjuk hosszabbítani a szívelégtelen betegek életét, és el tudjuk érni azt is, hogy a betegek életük minél kisebb részét töltsék kórházban, távol családjuktól, szeretteiktől.